2012. március 17., szombat

Kenyér

Régi, dédelgetett álmom valósítottam meg. Kenyérsütőgépes próbálkozásaim voltak már korábban is, de valahogy egyik sem volt az igazi: sem a látvány, sem az íz , sem az állag nem volt olyan igazi kenyérhez hasonló.

Már ideje rendszeres olvasója vagyok Limara pékségének (http://limarapeksege.blogspot.com/) és mostanra összeszedtem magam és a hozzávalókat is és nekivágtam a nagy feladatnak. Jelentem nem is volt nehéz (hála Limarának a pontos és minden részletre kiterjedő útmutatóért) és a végeredmény is csodás lett.

Tudom, hogy a teteje egy kicsit megégett, de a következőnél már jobban fogok figyelni.

Mindenkinek azt tanácsolom, hogy bátran vágjon bele a házi kenyérsütésbe, mert igazán szórakoztató, érdekes és a sikerélmény garantált.

3 megjegyzés:

Amy's írta...

kaptam nemregiben egy szupi kis kenyersuto gepet.Elso kiserlet nem lett valami jo , mert mentem a recept utan.A masodik kiserlet sem volt valami szuper ,mert akkor meg kihagytam belole a cukrot mondvan hogy mi a szosznek abba cukor :))
Aztan mostmar csak a gepbe bedobalom ami kell , masfel ora alatt elkeszul ,feldagad a teszta utana a sutobe berakom a kenyeret es csodalatos finomsag van belole..NAgyon szeretem a hazikenyerem , mert nincsen benne 99 fele kemiai adalek

Noszáné Makra Gabriella írta...

Nagyon ügyes vagy!!
A kinézete csodás, és biztosan az íze is hasonlóan szuper! Én még csak géppel próbálkoztam, de egyszer lehet hogy kipróbálom így is...

Névtelen írta...

Húúú a mindenit neki, de csodálatos mosolygós kenyérke.
Véredben van sütés! Sok-sok évvel ezelőtt is nagyon ment a pék szakma :))
Gratulálok
Kemama